Szeptember 20-án a Szent István gimnáziumi fordulóban nyújtottak eredményeként jutottam tovább a verseny országos fordulójába, melyet az október 15-ei hétvégén rendeztek meg Sátoraljaújhelyen, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A következő fordulóra Szűcs Hajnalka és Galambos András készített fel, iskolánk két magyartanára sok fáradságos munkával.
A verseny helyszínére 13-án csütörtökön iskola után indultam a Keleti pályaudvarról kísérőtanárommal, Galambos Andrással és versenytársammal, Szabó-Holman Dániellel. A sátoraljaújhelyi vasútállomásra egy hosszú – kinek izgalmas kinek nem 120km/h-val cikázni változatos és gyönyörű tájak közötti nézelődés közben – 3 órás vonatút után megérkeztünk, ahol egy kedves szervező és több segítő diák fogadott minket. Megérkezésünk lejelentése után a diákok elkísértek minket a felújított Református Georgikon Kollégiumba, ahol az elkövetkezendő napokban szálltunk meg. A közösségi szobában regisztráltunk, majd elfoglaltuk szobánkat. A szobába 4-en voltunk beosztva és szobatársain a versenyen meg is jelentek, de a szobánkon nem kívántak megosztozni, így csak ketten laktuk be.
Másnap reggeli után elmentünk a Szerencsi Szakképzési Centrum Kossuth Lajos Gimnázium, Technikum és Szakképzőiskola tornatermébe, ahol a zsűri ismertetése, sorszám húzása és a terembeosztás megismerése után, 9 órakor megkezdődött a 3 óra hosszú – kinek nehéz, kinek nem, de nekem legalábbis egyszerű – írásbeli, mely az összpontszám 1/3-át teszi ki. Mindez alatt a kísérőtanárok megnézték a Magyar Nyelv Múzeumát és egy könyvbemutatót. Délben ebédelni mentünk, majd a délutánt Borsiban (Borša) töltöttük, ahol megnéztük II. Rákóczi Ferenc gyönyörű, felújított szülőhelyét. Este a vacsora után elmentünk a Latabár Színházba, ahol Sátoraljaújhely polgármesterének, Szamosvölgyi Péternek és nyelvésznek, Pomozi Péternek a beszédét hallgattuk meg (a polgármester beszéde igazán gyönyörű, míg a nyelvészé szerintem kusza, zavaros volt, túl sok kitéréssel). Ezután a környék diákjai tartottak nekünk egy kissé kusza, de egyébként nagyon szép előadást (ami nagy teljesítmény volt, miután egy terem ismeretlen embernek beszéltek egy neves nyelvtanverseny keretein belül, akik között egy tucat tudatos nyelvművelő és nyelvhasználati szakértő ült). A programot a városházán zártuk, ahol megnéztük az épület fényfestését. Mi ezek után visszatértünk szálláshelyünkre, hogy kipihenjük magunkat a szóbeli versenyre, míg a tanároknak fogadást tartottak a polgármesteri hivatal dísztermében.
Másnap reggeli után felöltöztünk legszebb ruhánkba, és elindultunk a polgármesteri hivatalba, ahol a zsűri bemutatásra került, a szóbeli követelményeit elmondták, majd lekísértek minket a várakozóterembe, ahol megkezdődött a hosszú és unalmas várakozás némi pogácsa társaságában. Aztán én következtem. Elmentem a felkészülőterembe, ahol felkészültem, majd jöhetett a NAGY beszéd. Idegességemben a tér és idő megszűnt számomra létezni. A bíráló bizottságot viszont sikerült megnevettetnem. Az ebéd és az azt követő pihenő után elmentünk, és meghallgattuk a verseny értékelését, mind az írásbelit, mind a szóbelit. Az estét szintén a Latabár Színházban töltöttük, ahol megnéztük Kovács Nóri „Szabadon” című népzenei előadását.
Az utolsó nap korán keltünk. Reggeliztünk, összepakoltunk, majd elindultunk Széphalomba, ahol megkoszorúztuk Kazinczy Ferenc sírját, majd jött az eredményhirdetés, amelyen kiemelkedő teljesítményemnek köszönhetően megkaptam Sátoraljaújhely város plakettjét a polgármestertől, és Szabó-Holman Dániel különdíjat kapott. Ezek után hazaindultunk, és 3 óra múlva hazaértünk szép fővárosunkba, és a Keleti pályaudvaron elbúcsúztunk egymástól.
Ez egy nagyszerű és rendkívül érdekes 3 napos hétvégére sikerült.
További információk találhatóak a versenyről itt.