Az alábbi cikkben olvasható Zemen Dániel 10.C osztályos diák összefoglalása az olaszországi eredményeiről!

Csütörtökön indultunk Olaszországba. Hosszú útra lehetett számítani, kb. 1000 km, azaz olyan 12 óra. Szlovénián keresztül mentünk, a táj nagyon szép volt, tele volt mindenfelé hegyekkel Szlovéniában. Az olasz határon átérve eltűntek a hegyek, de arra pedig mezők voltak. Csütörtök este értünk oda, de szerencsére még világosban.

Be is költöztünk az ottani egyesület egyik konditermébe és felvittünk nyugágyakat, amiken megágyaztunk. Szerencsére a szállás ingyen volt, nagyon aranyosak az ottaniak. Vacsorára elmentünk egy Carrefour nevű boltba. Elég extravagáns volt, ilyen itthon nincs. Sok sonkát vettem, mert jóval olcsóbb, mint itt, meg finomabb is.

A pénteki napot azzal töltöttük, hogy asszimilálódtunk, de előtte reggel eveztünk egyet, megnéztük milyen a pálya. Nagyon alacsony volt a víz, több méterrel alacsonyabb, mint kellene, ezért sok helyen épphogy átment a kajak. Nagy szép volt az egész környezet. Pavia nevű városban voltunk, különben, Milánótól délre helyezkedik el. Egy közepes méretű település, nagysága olyasmi, mint Veszprémé. A pénteki nap folyamán továbbá elmentünk a városba. Tipikus olasz város, nagyon cuki. Megnéztük az ottani bazilikát is. Még egy kebabot is vettünk, igaz nem olasz kaja, de nagyon finom volt. Este elmentünk pizzázni, egész jót sütnek az olaszok.

Jött szombat, az egyik nagy nap. Ekkor volt a 18 km-es táv, sodrással lefelé. Nagy sodrás van a folyóban, amit Ticino-nak hívnak. Kb. 1:10 alatt végeztem is. A rajt kicsit kaotikus volt, mert olaszul beszélek én meg egy mukkot sem értettem, ezért biztos, ami biztos befurakodtam legelölre. Nagyon jól tettem, mert hamarosan el is rajtoltunk. Mindenkit együtt indítottak, felnőttet, gyereket, férfit, nőt, kutyát, macskát. Négy edzéstársam és kettő edzőnk, valamint szerény személyem nyomtuk, mint süket a csengőt a mezőny legelején, néhány olasz versenyző társaságában. Kezdett elkülönülni a mezőny, a felnőttek egy része elhúzott, én egy edzéstársammal mentem, váltottuk egymást, hogy ki mikor megy elöl, mert ugye így könnyebb. A vége felé megelőztem és vége is lett a szombati versenyszámnak. Az összesítettben, tehát a felnőttek között is 7. lettem, az ifik között (17-18 évesek, bár én 16 vagyok, de fel lettem nevezve), pedig 1. lettem, ami nagyon szuper mert ez még anyagi javakkal is jár, mégpedig az aranyérmen és a kupán (amit méreténél fogva kihívás volt hazavinni a szűkös kocsiban) kívül még egy darab arannyal is megszántak, ami ráadásul valamivel többet is ér, mint az utazás költsége, tehát még pluszban is jöttem ki.

De még nincs vége a mókának. Vasárnap is volt megmérettetés, amin szintén jól szerepeltem. 10 km-es táv volt, mégpedig úgy, hogy 6 kört kellett menni. A rajtnál már otthagytam a többiek nagy részét, kivéve az egyik edzőmet, akivel később végleg lehagytuk az ellenfeleket, de ő is lehagyott engem, mert az a csávó nem ember. Nagyrészt egyedül mentem végig a táv többi részén. Csak néhány felnőtt előzött meg, de az ifik között első lettem. A szervezőktől kaptunk még egy pólót, egy kg rizst, egy üveg bort és még valami olasz kölest is, ami nagyon finom volt. Vasárnap elmentünk még egyszer város nézni, ezúttal a másik templomot néztük meg, valamint körülnéztünk a folyóparti utcákban is, sőt még olyan lapátolós fagylaltot is ettünk. A napot egy pizzával zártuk.

Hétfőn jöttünk haza és útközben megálltunk Caorle városban, ami a tengerparton helyezkedik el. Természetesen bementünk a vízbe is, ami egy kicsit hideg volt, de semmi vészes. Csak mi voltunk az egész parton többnyire, de a vízben nem volt egy lélek sem. A kis kitérő után zsaltunk haza és este 10 óra körül már Budapesten is voltunk. Ez az egész felejthetetlen élmény volt és ha minden jól megy jövőre is megyünk.